Márta Sebestyén – Szerelem, Szerelem

Szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem,
mért nem virágoztál
minden fatetejen?

Minden fa tetején,
diófa levelén.
úgy szaki^sztott volna
minden leány s legény.

Mer én is szaki^sztottam
s el is szalasztottam.
én is szaki^sztottam
s el is szalasztottam.

Hej de még szaki^sztanék
ha jóra találnék
ha jóra, ha szépre
régi szeretö^mre.

S a régi szeretö^mért
mit nem cselekedném?
Tengerbö^l a vizet
kanállal lemerném.

S a tenger fenekérö^l
apró gyöngyöt szednék
s a régi szeretö^mnek
gyöngykoszorút kötnék.